Az emésztőrendszerről általánosságban

Az ember számára az anyagfelvételt a táplálkozás biztosítja. Az anyagbevitel után a felvett anyagok az emésztőrendszerbe kerülnek, ahol a táplálékok lebontása történik. Olyan anyagokra, amelyek az ember által hasznosíthatóak, ezek a táplálék kisebb alkotórészecskéi, a monomerek. Minden anyagot megpróbál az emésztőrendszerünk különböző enzimek segítségével ilyenekre lebontani. A legfontosabb monomerek:

 • aminosavak (fehérjékből származnak);
 • zsírsavak (zsírokból);
 • nukleotidok (nukleinsavakból);
 • monoszacharidok (cukrokból, keményítőből).

Ha valamely alkotóból hiány van, a hipotalamusz éhség és jóllakottság jelző központjában kialakul az éhségérzet, ami tápanyagfelvételre ösztönzi a szervezetet.

Felépítése és működése

Az ember emésztőrendszere felépítését tekintve elő-, közép- és utóbélre tagolható.

Előbél

Az előbél 1. szakasza
A szájüreg. Felépítését tekintve kötőszövetből, többrétegű el nem szarusodó laphámból, harántcsíkolt izomból – nyelvből, érző- és ideghámból, és az aprítást segítő fogakból épül fel. Feladata a táplálék előkészítése a különböző enzimhatásokra, ez aprítással, falatképzéssel történik a fogak és a nyelv segítségével. Továbbá feladata még az előfelszívás, ízlelés, beszéd és védelem. A szájüreg váladéka a nyál, amely a szájüregen kívüli nyálmirigyekből termelődik. Ezek a fültőnél, az állkapocs alatt és a nyelv alatt helyezkednek el, összesen 5 darab. A nyál összetételét tekintve áll a nyálamiláz nevű enzimből, amely a keményítőt bontja, és áll egy mucin nevű összetett fehérjéből, amelynek a falatképzésben van nagy szerepe. A szájüreg fontos alkotója a nyelv, amelynek a falatképzésben, ízlelésben és a beszédben van szerepe. Fontos alkotók továbbá a fogak, amelyek a táplálék mechanikai aprítását végzik, fontos, hogy ezeket megfelelő szájápolással védelmezzük. Ennek egyik technikája a fogmosás, amely jelentős a fogzománcot károsító anyagok eltávolítása végett, ezért kell naponta kétszer, reggel-este fogat mosni. Továbbá fontos, hogy rendszeresen járjunk szűrővizsgálatokra, hogy így megelőzzük a nagyobb bajokat, például a foghúzást.

Az előbél 2. szakasza
Egy viszonylag kis rész, a garat. Itt kereszteződik a táplálék és a levegő útja, és a felül még a füllel való nyomáskiegyenlítésben is szerepe van a fülkürtön keresztül. A garat után a nyelőcső következik, ahol a táplálék gyors perisztaltikus lefutással, reflexfolyamatként, hosszanti és körkörös izmok segítésével lejut a tápcsatorna legtágabb részébe, a gyomorba. Ide a táplálék a gyomorszájon jut be és innen a kivezető nyíláson, jut ki. A gyomornedv tartalmaz egy fehérjebontó pepszinogén nevű anyagot, amely a savas kémhatásra pepszin enzimet (ez a fehérjéket oligopeptidekké bontja) képez, és kellő mennyiségű sósavat a kémhatás megfelelővé tételéhez, amely itt pH=2. A gyomor működését tekintve összekeveri, felszívja, emészti a táplálékot. Helyzetét tekintve baloldalt a rekeszizom alatt található horog alakban.

Középbél
 tápcsatorna következő szakaszát középbélnek nevezzük, ez alatt a vékonybelet értjük. Ez a szerv 5-6 méter hosszú és 20-30 milliméter átmérőjű is lehet. Felépítésileg 3 részre tagolódik, részei: patkó-, éh- és csípőbél. Működését tekintve az egész vékonybélben perisztaltikus mozgás történik, bélbolyhok segítő felszívó tevékenysége mellett. Ide ereszti váladékát a hasnyálmirigy, ami enzimeket tartalmaz:
lipáz ami a zsírokat zsírsavra és glicerinre bontja ;
nukleáz ami a nukleinsavakat nukleotidokká bontja ;
tripszin ami a oligopeptideket(fehérjéket) bontja peptidekké ;
hasnyál-amiláz ami a poli- és az oligoszacharidokat(cukrokat Pl: keményítő) diszacharidokká(Maltóz v. malátacukor) bontja
Magának a vékonybélnek a váladéka a bélnedv, amely szintúgy tartalmaz enzimeket:
lipáz zsírbontó
nukleáz nukleinsavbontó
erepszin ami a tripszin termékét (dipeptid) monopeptiddé(aminosav) bontja
maltáz ami a hasnyál-amiláz termékét (diszacharid) monoszachariddá (glükóz v. szőlőcukor) bontja
Továbbá ide önti még váladékát a máj, amely az epét termeli és a zsírok diszpergálásában (emulgeálás) fontos,
A hasnyálmirigy és a vékonybél enzimjeivel együttesen történik az emésztés folyamata, amelynek célja a lehető legtöbb anyag felszívódásra alkalmassá tétele a vérbe és a nyirokérrendszerbe.

Utóbél
A vékonybélből egy bizonyos idő elteltével a táplálék az utóbélbe továbbítódik, annak is vastagbél részébe. Itt már csak kis mértékű felszívódás történik, főleg víz és kisebb ionoknak, mert a célja a széklet kialakítása mind tartalmában, mind formájában. A székletre a vékonybélben beleömlött epének van nagy szerepe, színben. A vastagbélnek szintén három része van: van egy felszálló ága, egy haránt ága és egy leszálló ága. Emésztés lényegében nincs, bélnedve nincs, csak K és B vitamin termelés. A vastagbél a kialakult béltartalmat, a székletet továbbítja a végbélbe, ez egy 15-20 cm-es szakasza az utóbélnek, ahol már felszívódás nem történik, csak a széklet formálása és akaratlagos ürítése, egy zárógyűrűn keresztül.

Rendellenes működés
A működésben gyakran rendellenesség léphet fel, ez attól függően, hogy melyik irányban, beszélhetünk székrekedésről, illetve hasmenésről. Előbbiről akkor beszélhetünk, ha a széklet egy megszokott időn túl sokkal hosszabb időnként vagy egyáltalán nem ürül. Kialakulásának okai lehetnek a kevés vízfogyasztás vagy túlzott édesség- és rostosanyag-bevitel. Általános tünetei az alhasi fájdalom. Kezelése a problémától függően gyógyszeresen, illetve operációval. Hasmenésről akkor beszélhetünk, ha a székelés a megszokottnál jóval intenzívebb, napi 2-3 vagy több alkalommal, és a széklet híg, folyós állapotú. Kialakulásának oka túlzott bélmunka, kevésbé rostos táplálék és egyéb betegségek lehetnek. Kezelése: étrenden való változtatás, rostos táplék fogyasztása, majd gyógyszeres terápia.