Amit az elme kigondol, azt a test megvalósítja

Minden ember tudatosan és tudattalanul egyaránt vágyik az egészségre. Minden erőkkel azon vagyunk, hogy megőrizzük a harmóniánkat és a lelki békénket. Természetesen a világ, a környezetünk és sokszor mi magunk is milliónyi apró rombolásokat végzünk önmagunkon. Mindezt úgy, hogy legtöbbször észre sem vesszük. Ezúttal gondoljuk végig, hogy mit kellene tennünk annak érdekében, hogy egészségünk és nyugalmunk hosszú távon fenntartható maradjon.

Az önismereti program egy feltáró munka, melynek során saját magunkat fedezhetjük fel. Lényegében két alapvető irányultságú erő határozza meg azt, hogy békében tudunk-e élni önmagunkkal vagy sem. Az egyik erő neve a figyelem, a másiké tulajdonképpen ennek a hiánya. Abban a pillanatban, hogy nem veszünk észre valamit, máris kiszolgáltatottakká válunk számára. Erre az egyik legjobb példa a stressz.

A stressz egy gyűjtőfogalom, mely alapvetően rengeteg frusztrációt, szorongást, s egy felzaklatott állapotot és nem utolsó sorban egyfajta önrombolást foglal magában. A stressz felborítja az egyensúlyt a sejtjeinkben. Egyik válfaja az „oxidatív stressz”, amely növeli a szabad gyökök képződését, növeli az öregedés és a sejtpusztulás esélyeit az adott szervekben, s mint ilyen nagyban felelős a rákos folyamatok, valamint a szív és érrendszeri megbetegedések kialakulásáért. Mindez már tudományosan bizonyított és tízezer számra rugó tapasztalattal alátámasztott tény.

 

Ezek után talán érdemes volna elgondolkozni azon, hogy a gondolkodásmódunk és az életfilozófiánk mennyiben támogatja a fizikai és a mentális egészségünket. Mert viszonylag könnyen belátható, hogy aki naponta csak 2-3 ezer negatív gondolattal vagy érzéssel bombázza magát, mekkora energiát mozgat meg magában negatív irányba, s mekkora hatalmat ad a lebontó folyamatoknak maga fölött.

 

A másik neuralgikus kérdés az önbecsülésé. Akinek megkopott az önbecsülése azért, mert sanyarú gyerekkorában erőteljesen megtépázták, avagy mert nevelése folyamán hátrányos helyzetbe került, avagy mert felnőttként még mindig egy sérült, instabil személyiséggel rendelkezik, az az ember nem jó esélyekkel indul a harmónia felé vezető úton. Ugyanis aki nem becsüli magát legalább annyira, mint az embertársait, tehát gyenge lábakon áll az önbizalma, annak az életereje és a sorsba vetett bizalma is csak csökkentett/gátolt üzemmódban funkcionál. Márpedig hogyan várhatná el az élettől az ilyen beállítottságú személy, hogy jobban becsülje őt, mint amennyire saját magát értékeli. Sehogy – ha őszinték akarunk lenni.

 

Igen ám, de akkor itt valami nem jól működik az agyunkban. Pontosabban fogalmazva, a pszichénkben. Jelesül, hiányoznak bizonyos alapvető családi mintáink, melyek megalapozzák az öngyógyító képességeink szabályos és folyamatos működését. Ha az ember életében nincsenek arra vonatkozó viselkedési minták, hogy miként oldjon meg egy külső vagy belső konfliktust, avagy hogyan reagáljon le egy stresszes helyzetet önrombolás nélkül, akkor testi és lelki egyensúlya megbomlik. A felbillenő egyensúlyt megpróbálja visszaállítani a test idegrendszere és a psziché önszabályozó rendszere. A mai társadalomban nincsenek meg bizonyos önszabályozó minták, melyek önuralmat és sikeres önbefolyásolást eredményezhetnének.

 

Amit az elme kigondol, azt a test megvalósítja. Ez egy ősi alapszabály. Gondoljunk csak bele, hogy mi is az elme. Az emberi elme a mai állapotában egy érzékszervileg teljes mértékben a földhöz kötött szervünk. Amikor elméről beszélünk, rendszerint a fejünkre, azon belül is az agyunkra gondolunk, mert hiszen a gondolkodásunk, a teremtő erőink és a felfogóképességünk valahol mégiscsak a koponyánkban székel. A gondot az jelenti, hogy az elme nem válogat és nem szűr, hanem csak automatikusan végrehajt. Neki mindegy, hogy betegséget eredményező, vagy jólétet, harmóniát teremtő utasításokkal látjuk el. Ő végrehajtja az adott parancsot, és kész. Ezzel megtette a dolgát.

Tükör-effektusnak azt nevezik, amikor az elme láthatatlan és megfoghatatlan szintjéről a testi szintre jutnak át a dolgok. Ez egy folyamat, mely ékesen példázza, miként valósulnak meg a szellemi történések a fizikai világban. Ez rámutat egyúttal a felelősségünkre is. Nevezetesen arra, hogy messze nem mindegy, mivel tápláljuk a saját elménket.

 

Amennyiben pozitív érzelmekkel, megtapasztalásokkal, sikerekkel és jó érzéseket keltő élményekkel látjuk el az elménket, akkor ezzel arra ösztökéljük, hogy alkosson pozitív dolgokat körülöttünk vagy éppen magunkban. Ha viszont állandóan sopánkodunk, az önsajnálatba menekülünk, ha életünk mellékszereplőjének érezzük magunkat és csak hánykódunk a sors vizein, akkor az az életérzés fog leképződni, levetülni testünk, illetve sejtjeink szintjére. Ezt hívjuk megbetegedésnek.

 

Az elme azonban elvileg megzabolázható és irányítható. Azért használom az „elvileg” szót, mert ez pusztán egy lehetőség a Sors részéről, amivel élhetünk, illetve élhetnénk, ha komolyan vennénk. Az ember sokszor bele sem gondol abba, hogy mekkora lehetőségeket szalaszt el azzal, hogy nem figyel oda az apróságokra az életében. Amikor a testünk jelez, sokszor még akkor sem veszünk tudomást a problémákról. Az ember nem szereti beismerni magának, hogy hibázott, sőt egójától megvezetve a legtöbb esetben valamilyen külső körülménnyel magyarázza egészségének megromlását és lelki egyensúlyának elveszítését. Pedig az ember igenis felelős a tetteiért: mind az elmulasztott, mind a rosszul meghozott döntéseiért. Elvileg képes lenne meggyógyítani magát minden ember, akinek van önbizalma és van hite. Ha nem így lenne, akkor az életnek és benne minden változásnak nem volna értelme. Mivel a teremtő erőink működtethetők pozitív irányba is, ezért némi energiaráfordítással megismerheti az ember önmagát, így ad esélyt a Sors az embernek az önmegvalósításra és a boldog életre.

 

Aki megismeri saját magát, egyúttal saját működését is megismeri. Ezen felül pedig felfedezheti, hogy énjének milyen hatásai vannak mind saját magára, mind a környezetében élőkre. Aki így kezdi el szemlélni az életet, máris egy kis varázslóvá válik. Hiszen megfigyelheti és befolyásolhatja a pozitív-negatív energiáit, valamint tudatosan válthat ki testi állapotokat magában. A boldogító gondolatok épülést és gyógyulást okoznak, a nevetés szintén harmonizál. Ezt mindig ki lehet használni.

 

Ma már számos módszert kínál az ezotéria, melyekkel megoldhatók a problémáink és megváltoztatható az életünk. Az agyunkon és a gondolkodásunkon keresztül kordában tarthatók énünk csapongásai. Megismerve a holisztikus háromszöget, a test, a lélek és szellem hármas egységét, az emberben felállítható az igaz nyugalmat adó hármasság. Az agy két féltekéből áll: a bal az elme, a jobb az érzékek, a lélek birodalma. A holisztikus módszerek segítségével egyszerre lehet foglalkozni minden résszel. Így az önismeret, az öngyógyítás és a holisztikus gyógyítás együttesen képes visszaállítani a harmóniát az ember életébe.